Mit jelent számomra a szolgáló vezetés?
A szolgáló vezetésnek széles irodalma elérhető az interneten, angolul és magyarul egyaránt, ezért arra gondoltam, hogy talán hasznosabb lesz számotokra, ha azt fogalmazom meg, mit jelent nekem ez a vezetési kultúra. Személyes példákon keresztül próbálom megmutatni, milyen ereje van annak, ha egy vezető számára a csapattagjainak segítése, támogatása, a közösség szolgálata az elsődleges, nem pedig a saját sikere, előremenetele.
„Egy jó vezető szolgál, egy rossz vezetőt szolgálnak” – olvastam egy blog bejegyzésben. Ezzel maximálisan egyetértek. A rossz vezetők folyamatosan a középpontban szeretnek lenni és azt várják el a beosztottaiktól (ez a kifejezés jól reprezentálja a hozzáállásukat – én sosem használom), hogy mindent „alájuk tegyenek” ahhoz, hogy ők sikereket mutathassanak fel és előbbre tudjanak jutni. Szolgákat tartanak maguk körül, akik sok esetben azt sem tudják, mit miért csinálnak, az igényeik, személyes céljaik nem számítanak, csak az, hogy teljesítsék, amit a főnök elvár tőlük. Könnyen belátható, hogy az ilyen vezetőnek nem lesznek elkötelezett munkatársai, nem fognak fejlődni és így a cég sem fogja tudni kiaknázni azokat a lehetőségeket, ami az embereiben rejlő potenciálból fakad.
Ezzel szemben egy szolgáló vezető mellett a csapattagok vannak a középpontban, a vezető az ő igényeik, személyes céljaik, fejlődésük, jóllétük támogatása által viszi a szervezetet a vállalati célok teljesítése irányába.
Hogyan mutatkozik meg a vezetői gyakorlatomban a 10 fő szolgáló vezetői kompetencia?
Mindennek az alapja a jóllét. Ha a munkatársaim jól érzik magukat a bőrükben, elégedettek, tudják, hogy fontosak, akkor szívesen jönnek be dolgozni, lelkesek és automatikusan törekednek arra, hogy a lehető legjobbat hozzák ki magukból. Ehhez szükséges a figyelem, empátia és gyógyítás.
Számomra a figyelemnek kétféle formája érdekes. Egyik formája az, hogy a figyelmem folyamatosan a csapattagjaimon van, a kommunikációjuk, a testbeszédük tudatosításával próbálom megérezni, ha pl. valamilyen rejtett probléma merül fel, ha küzdenek valamivel vagy ha valamit szívesen csinálnak, valami pozitívan érinti őket. Amikor egy-egy ilyen felfedezés után megkeresem őket és beszélgetek velük a kérdésről, minden esetben örülnek annak, hogy akár csak kis rezdüléseket is észrevettem. Ezáltal érzik, hogy fontosak, számít az nekem, hogy ők jól legyenek. Ráadásul olyan dolgok is kerülnek így felszínre, amik egyébként talán örökké tüskeként gátolták volna a jó működést, együttműködést.
Az másik az, hogy amikor valaki a figyelmemre tart igényt, szeretné, ha meghallgatnám, akkor nagyon fontos az, hogy valóban őt hallgassam, próbáljam minden érzékszervemmel minél jobban megérteni, megérezni, miben van ő éppen. Az én gondolataim, reflexióim háttérbe szorulnak, csak ő számít.
Ez egészen jól működik nálam, sokkal nehezebb számomra az empátia adás. Együtt lenni a másikkal ott, ahol ő van. Erős bennem a probléma-megoldó fókusz, a megoldás-keresés. Az embereknek azonban sokszor nem arra van szükségük, hogy valaki segítsen nekik kimászni a gödörből, hanem arra, hogy ne egyedül legyenek a küzdelmeikkel, érezzék, hogy van egy társ mellettük. Ettől megnyugodnak, erősödik az önbizalmuk és erőt tudnak gyűjteni ahhoz, hogy akár egyedül is megoldják a problémáikat. A gyógyítás talán szokatlanul hangzik, mint vezetői kompetencia. Pedig egy vezető akkor tud haladni a csapattal, ha mind a csapat egésze, mind a tagok jól vannak. Számtalanszor előfordul nálam, hogy az 1:1-es beszélgetéseinken magánéleti vagy egészségügyi problémákról beszélünk, ha tudok, próbálok segíteni a megoldásban is. Belső coach-ként működni vagy akárcsak tréninget tartani úgy lehet igazán jól, ha az ember tisztában van önmagával és a sokszor mélyen gyökerező elakadásait fel tudja oldani. Ezekről nagyon jó beszélni egy vezetővel, illetve a vezető tud adni időt és lehetőséget szakmai segítség igénybevételére is. A csapatot meg tudják viselni belső változások. Ezekről fontos nyíltan beszélni és
Ahhoz, hogy jól tudja a csapatát segíteni, a szolgáló vezetőnek önmagának az alábbi kompetenciákban kell erősnek lenni: önismeret/tudatosság, koncepcióalkotás, előrelátás és meggyőzés. Szükséges továbbá egy erős elkötelezettség a munkatársak fejlesztése iránt.
keresni együtt annak a lehetőségét, hogy a megváltozott körülmények között hogyan tud a csapat továbbra is elkötelezetten tevékenykedni.
Nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy megismerjem az erősségeimet, gyengeségeimet. Számos felmérésben vettem részt, 360°-osban is, ahol a vezetőtársaim, feletteseim és csapattagjaim is adtak visszajelzést a működésemről. Coaching folyamatok, önismeret fejlesztő workshopok vannak mögöttem. Sokat dolgoztam a gyengeségeim fejlesztésén (pl prezentáció, szenior vezetők támogatásának elnyerése) és tudatosan használom az erősségeimet. A különböző projekteket hatékonyan tudom előre mozdítani erős tervezéssel, összefüggések megvilágításával, befejezés melletti elkötelezettségemmel. Sokszor a meggyőző erőmre is szükség van, hogy az elköteleződés megszülessen. Mivel tisztában vagyok a kollégáim kompetenciáival is, jól tudom őket az előbbiekben fejleszteni amellett, hogy én magam is fejlődök a csapatmunkák által egyéb készségek terén.
Amikor már jól tudom, ki mire képes, azzal segítek a csapatomnak, hogy a vállalati vízió, stratégia ismertetésén túl, utakat mutatok a különböző munkakörben dolgozó kollégáim számára ahhoz, hogy jól tudják azok elérését támogatni. Ez a koncepcióalkotás. A cégcsoport és a vállalat célkitűzéseivel összhangban éves fókuszterületeket határozunk meg, ezek mentén pedig számos projekten dolgozik a csapatom párhuzamosan az év során. Mindenki úgy járul hozzá, ahogy az a munkaköréből adódik, illetve ahogy a személyes érdeklődése, fejlődési iránya igényli. Ez évek óta így működik és az a tapasztalat, hogy a csapatom munkájának eredménye kimagasló – láthatóan sikerrel támogatjuk az összvállalati célok teljesülését. Ehhez kell egy felkészültség, ami a múlt tapasztalatainak feldolgozásával, a jelenben történő dolgok tisztán látásával a döntéseink jövőbeli várható hatásainak előrelátását jelenti. Ezek mutatkoznak meg az éves és negyedéves tervezésünkben, értékelésünkben.
A szolgáló vezetőnek a fentieken túl szélesebb körű felelőssége is van, ami már nemcsak a szűken vett csapata irányában mutatkozik meg, hanem a teljes szervezetre vagy akár annak környezetében élőkre is hat. Ez a gondviselői attitűdben, a közösségépítésben mutatkozik meg.
Egy jó vezető mindig vezető, akármilyen szituációban tekintünk is rá. Példát mutat, megbízható (betartja, amit ígér), felelősségtudatos (tudja, mi a felelőssége és vállalja is azt), transzparensen működik (nem „sumákol” – ahogy apukám mondta volna) és vállalja a sebezhetőségét (ha hibázik, nyíltan elismeri azt). Nálam ezek a gondviselői attitűd megnyilvánulási formák automatikusan jönnek abból, hogy az értékrendszerem nagyon stabil. Hiszem azt, hogy sokkal egyszerűbb az élet, ha nem kell amiatt izgulnom, hogy „lebukom” egy hazugság miatt, hogy valaki megharagszik rám, ha „átvágom” és a „ki volt a hibás” játszmáknak sem látom semmi értelmét. Egy vezetőnek gyakran kell döntést hoznia. Stabil értékrendszer mellett ez legtöbbször nagyon könnyű, hiszen tudom, mi a helyes és emellett döntök.
A törzsi vezetésről szóló cikkemben írtam az 5-ös szintű törzsről, ahova azok tartoznak, akik szerint „az élet szép”. Ha sikerül egy ilyen közösséget építeni, ahol mindennek az alapja a közös értékrend és létezik egy olyan közös cél, amiért a közösség tagjai szívvel lélekkel dolgoznak együtt, az egy csodálatos érzés! Én megéltem ezt a közelmúltban. Hozzájárultam a kialakulásához és tagja voltam egy olyan vezetői csapatnak, ahol az egymás iránti bizalom, tisztelet magas szintje működött és egy erős szeretet kötelék tartott össze minket. Hatalmas biztonságérzetet és boldogságot tud adni, ha egy ilyen csapat tagja vagy. És az általunk irányított szervezet is szárnyalni tudott velünk!
Nos, aki végig olvasta soraimat, bizonyára érzi, miért is jó szolgáló vezetőnek lenni! Biztatlak Benneteket, menjetek az úton és ami még nem jól működik Nálatok, fejlesszétek! Kívánom, hogy Ti is megélhessétek azt az érzést, amit egy ilyen közösséghez tartozás jelent!