Fejlődésorientált szemléletmód

Jellemző Rád, hogy az ismétlődő feladatokat mindig ugyanúgy oldod meg? Ragaszkodsz a jól bevált rutinjaidhoz? Ha nagyobb kihívással szembesülsz, inkább bele sem fogsz, nehogy sikertelen legyél? Előfordul Veled, hogyha hibázol, másokat hibáztatsz érte? Kudarcaid elkeserítőleg hatnak Rád? Ha másvalaki jobban ért valamihez, hagyod, hogy inkább ő csinálja, Te pedig maradsz annál, amiben ügyes vagy? Van olyan érzésed, hogy Te már eleget tudsz, jól boldogulsz azzal, amihez értesz és nincs szükséged újabb ismeretekre, készségekre?

Ha a fenti kérdések közül valamelyikre is igen volt a válaszod – aminek elég nagy a valószínűsége-, akkor megtalálhatók Benned a rögzült szemléletmód jegyei.

Gondolkodj el egy kicsit. Mi történne, ha egyik nap nem ugyanazon az útvonalon mennél a munkába, hanem választanál egy másikat? Lehetséges, hogy találkoznál egy rég nem látott ismerőssel. Vagy felfedeznél egy új pékséget, ami sokkal finomabb és egészségesebb termékeket árul, mint az, ahova eddig jártál. Lehetséges, hogyha megkérdeznéd, a kollégád hogyan oldja meg ugyanazt a feladatot, amit Te is csinálsz, kipróbálnád az ő módszerét, végül sokkal gyorsabban végeznél vele?

Ha olyan dologba is belevágnál, amiről azt gondolod, meghaladja a képességeidet, tanulnál valami újat, ami újabb felfedezésekhez vezethetne, egy újabb szeletét fedezhetnéd fel a világnak.

A kudarcaidban és a hibázásokban valójában azt ismerheted fel, hogy hol vannak a határaid, mi az, amit még nem tudsz. Ha úgy tekintesz ezekre, mint tapasztalatszerzési forrásokra, akkor nem keseredsz el vagy nem keresed a másikban a hibát, hanem arra koncentrálsz, hogy mit tudsz tanulni Te a helyzetből. Rájössz, mit kell másképp csinálnod és legközelebb, már tanulva a nem sikeres próbálkozásból, sokkal nagyobb eséllyel tudod jól megoldani a helyzetet. Ez örömmel és büszkeséggel tölt majd el.

A tanulással, gyakorlással akkor sem jó leállni, ha valamiben igazán ügyesnek érzed magad. Mindig jönnek olyan „versenytársak”, új módszertanok, fejlesztések, amelyek meghaladják majd a Te „ügyességedet”. Gondolj csak a villámgyorsan fejlődő digitális világra. Ha elkényelmesedsz, lemaradsz. Ráadásul megfoszthatod magad olyan felfedezésektől, amik óriási élményt jelenthetnének számodra.

Persze mindezekhez szükséges sok-sok erőfeszítés és kitartás, valamint az, hogy öntudatos legyél – vagyis felismerd, hogy egy helyzetben a rögzült személetmódod akadályoz Téged. Ha azonban megérzed ennek az ízét, elkezded majd élvezni magát folyamatot. A küzdelmek által elért siker öröme sokkal intenzívebb, mint egy olyan sikeré, amit a már meglévő készségeidnek köszönhetsz. Ezt hozhatja Neked a fejlődésorientált szemléletmód.

Most lehet, hogy azt gondolod, jó vagyok én így, ahogy vagyok, miért küzdjek, próbálkozzak új dolgokkal? Én arra biztatlak, hogy tegyél egy-egy kísérletet. Leírok ehhez pár tippet, amit könnyen kipróbálhatsz a munkádban vagy a magánéletedben is.

1. Amikor olyasmit fogalmazol meg, hogy nem tudsz valamit, nem értesz valamihez, valamiben nem vagy jó, egész egyszerűen csak annyit tegyél hozzá, hogy még nem. Még nem értesz a honlapkészítéshez, még nem tudsz 100 fekvőtámaszt lenyomni, még nem vagy ügyes bowling játékos. Hidd el, ennek az icipici szónak óriási ereje van. A nem tudásod nem lesz végleges, elvágólagos, hanem kinyílik egy pici kapu a fejedben, ami egyszer csak kitárul majd teljesen és olyan új dolgokban leszel erős, amit sosem gondoltál volna.
   
2. Ha szeretnél valami célt elérni, de úgy érzed, hogy nem haladsz, kilátástalannak tűnik az elérése és már közel vagy ahhoz, hogy feladd, próbáld ki a hármas szabályt. Tudatosítsd magadban, hogy már nem a 0 ponton vagy. Mi történt azóta, hogy ezt a célt kitűzted magad elé? Ehhez képest hol tartasz most? Mi lenne egy olyan következő lépés, amit eredménynek élnél meg? Ha például szeretnél lefogyni, de nem sikerül. Gondold át, mi mindent tanultál már a korábbi fogyókúráidból! Mi működött, mi nem? Mit tanultál belőle? Mi lenne egy következő állapot, aminek tudnál örülni? Azt hogyan éred el a korábbi tapasztalataid segítségével?
   
3. Gyakran előfordul, hogy valami nem úgy sikerül, ahogy szeretted volna, kurdarcot élsz át. Egy kis ideig normális, hogy nem örülsz neki, de semmiképp ne keseredj el nagyon! Állj meg és gondolkodj! Mi is történt valójában? Mik az érzéseid, gondolataid? Mi lehet a valóság? Mi a különbség a tények és a Te értelmezésed között? Hogyan lehetne a helyzetet más szemszögből nézni? Mit tanultál ebből? Ezt nevezik a kudarc átkeretezésének. Nem nyerte meg a csapatotok a kosárlabda bajnokságot. Pedig a legjobb játékosok a Te csapatodban játszanak. Ez elkeserít nagyon. De biztos-e, hogy nem érdemelte meg az a másik csapat a győzelmet? Mit csináltak jobban, mint Ti? Lehet, hogy az összjátékuk sokkal erősebb volt? Mit csinálhatnátok másképp? Meg több edzés már fölösleges, inkább elmehetnétek egy csapatépítőre, ahol jobban megismeritek egymást és nő köztetek a bizalom, fejlődik az együttműködésetek. Ezzel azon túl, hogy a következő évben megnyerhetitek a bajnokságot, elérhetitek azt, hogy az együtt töltött rengeteg idő sokkal több örömet fog okozni. És a végén a bajnokság megnyerése már nem is lesz annyira fontos (csak hab a tortán).
   
4. Még ha úgy is gondolod, a meglévő szokásaiddal, munkavégzési módszereiddel jól boldogulsz, próbálj néha ezzel-azzal kísérletezni. Változtasd meg a reggeli rutinjaidat, kezd a munkanapodat a komplexebb feladatokkal, ne a gyorsakkal, könnyűekkel. Figyeld meg, mi történik! Ha reggel viszed a kutyát sétálni és nem este, frissebben indítod a napodat. A nehezebb feladatok lassan elfogynak a listádról és egyszerre azt veszed észre, hogy rengeteget haladtál.
   
5. Ha küzdesz egy problémával, ne tartsd magadban. Meséld el a családban, a barátaidnak vagy a kollégáidnak, oszd meg velük a gondolataidat: miket tettél már és milyen megoldási javaslatok vannak a fejedben. Hallgasd meg őket, meglátod, ők másképp látják a kérdést, más utakat is mutatnak majd neked.
   
6. Ha hibázol, keresd meg magadban, mit csináltál rosszul, mit kell legközelebb másként tenned. Tudd, hogy csak az nem hibázik, aki nem tesz semmit, egyáltalán nem szégyen az, ha valamit elrontasz. Bátran vállald fel a sebezhetőségedet, hidd el, hogy inkább elismerést kapsz a környezetedtől, mintsem ítélkezést. Te mindenképpen tanulsz majd belőle, de a környezeted is fejlődik ezáltal.

Végezetül és talán a fentiek összefoglalásaképpen: légy nyitott a változásra! A lehetőségeket keresd, ne azt, hogy mi miért nem lehetséges! Az intelligenciánk, tudásunk, készségeink, sőt még a személyiségjegyeink is megváltoztathatók, elhatározással, igyekezettel, kitartással mindannyian tudunk fejlődni. Ezzel a szemléletmóddal amellett, hogy sikeresebbek leszünk, sokkal jobban fogjuk élvezni az életet, színesebbé, változatosabbá tudjuk tenni a hétköznapjainkat.

Szakirodalom – Carol S. Dweck: Szemléletváltás