Mennyire igaz Rád az, hogy vezetőként világosan megmondod a csapattagjaidnak, mit és hogyan csináljanak? Úgy gondolod, ez az, amit várnak Tőled? Előfordul az is, hogy amikor egy problémával érkeznek Hozzád, nem egyből egy általad preferált megoldást adsz meg nekik, hanem inkább megtudakolod, mi van az ő fejükben, ők milyen irányban mennének tovább?
Azokban a helyzetekben, amikor a munkatársunk felkészültsége már nem alap szinten van és kellően motivált is a munkájában, gyakran érdemes vezetőként a coaching eszközéhez nyúlni.
Miért jobb ekkor inkább kérdéseket feltenni, végig kísérni a kollégát a gondolkodási folyamatában ahelyett, hogy röviden megválaszolnánk a kérdését vagy hoznánk egy gyors döntést a helyzetre?
- amikor valaki saját maga találja meg a megoldást, sokkal inkább magáénak érzi azt és elkötelezettebb lesz a megvalósításban
- segítesz abban, hogy adott helyzetben, tudás- és készségszinttel a lehető legjobbat hozza ki magából, sőt
- támogatod a fejlődését is azzal, hogy jó kérdéseket feltéve tágulhat a gondolkodása, új
szempontokat ismerhet fel, új készségeket sajátíthat el (pl. szintetizálás, asszociáció, összefüggések felismerése, stb) - azáltal, hogy foglalkozol vele, időt töltesz a fejlesztésével, nagyobb teret, felelősséget kap, a bizalmi szint is erősödik köztetek, a kolléga elkötelezettsége is növekszik
Mi szükséges ehhez?
Elsősorban eltökéltség, odafigyelés, türelem, illetve maga a szándék, hogy ezt az eszközt alkalmazd a vezetői munkád során.
Hatékonyabb tudsz lenni, ha dolgozol a saját felkészültségeden is – fejleszted az önismeretedet, elsajátítod az alapvető coaching ismereteket és folyamatosan kérsz visszajelzést a környezetedtől. Akkor tudsz igazán jól működni coachként, ha Te magad jól vagy és képes vagy a saját érzelmeidet szabályozni, gondolataidat kordában tartani – így tudsz valóban figyelni a kollégádra.
Még messzebbre juthattok, ha tisztában vagy az értékeivel, motivációival, céljaival, így a támogatásod is célzottabb tud lenni.
Hogyan csináljuk? Képzeljünk el két helyzetet.
- Az első helyzetben a kollégád egy problémával vagy egy eldöntendő kérdéssel érkezik hozzád. Tudnál A-t vagy B-t mondani, de azzal is tisztában vagy, hogy a munkatárs fejében ott van minden információ, tudás (sőt talán több is, mint ami Neked van), ami a megoldáshoz szükséges. Próbáld meg: szánd rá az idődet, ültesd le és beszélgessetek! Mi a cél? Mit tudunk? Mik a fontos szempontjaink? Máskor ilyen helyzetben hogyan döntöttünk? Mit javasolsz? Sok-sok kérdést tehetünk fel neki, ami segíti abban, hogy a választ önmaga is megtalálja. És amikor ő ezzel a megoldással sétál ki az ajtódon, jobban érzi majd magát, nemcsak egy döntést kap, hanem megismer egy gondolkodási folyamatot, a kontextust is látja, tudja, mit miért csinál. Nem fog sokat hezitálni, mielőtt beleugrik a megvalósításba!
- A másik helyzet bonyolultabb, magasabb felkészültséget igényel a részedről. Itt egy 1:1-es beszélgetésben vagytok (csak Te és ő – remélem, tartasz ilyeneket a kollégáiddal…), ahol a munkatársad egy komplex problémával, elakadással érkezik. Többféle módszert tudsz alkalmazni, ezek közül a legáltalánosabb, amikor a munkatárs :
- meghatározza az elérendő a célt
- leírja a jelenlegi helyzetet
- segítségeddel megtalálja a lehetőségeket, alternatívákat, erőforrásokat, majd értékeli azokat
- elköteleződik egy út mellett és az első lépéseket definiálja
Ami minden folyamatban kulcsfontosságú:
- aktív hallgatás: teljes figyelem biztosítása, a kimondott szavakra és non verbális jelekre is/ megerősítés a figyelemről, elmondottak visszatükrözése, összegzés alkalmazása a megértés érdekében
- gondolkodási folyamat segítése a megfelelő kérdésekkel
- nincs címkézés, megbélyegzés vagy bírálat, nincs véleménynyilvánítás
- nincs javaslattétel, hasonló helyzetről példák említése
- probléma vizsgálata kívülről, a munkatárs terhének nem átvétele
Szeretnélek biztatni, hogy ha eddig még nem alkalmaztad ezt az eszközt, tegyél egy próbát! Bármikor, bárhol megteheted!
Emlékszem egy esetre még jó 10 évvel ezelőtt, amikor a kávéautomatánál találkoztam egy kolléganővel, akinek a nyugdíjassá válása körül voltak dilemmái. Néhány jó kérdéssel, odafigyeléssel az automata mellett töltött 5-10 percben sikerült őt elkísérni egy megoldásig, amitől hihetetlenül boldog lett! De nemcsak ő, hanem én is – hiszen még most is tisztán emlékszem erre a pillanatra!
Próbálgathatod magánemberként vagy szülőként is, nekem az a tapasztalatom, hogy rosszat nem tudsz csinálni vele. Persze türelem, kitartás kell hozzá, sokszor kényelmesebb adni egy gyors választ vagy elmenni egy helyzet mellett, de ha belemész mégis és odaadod a figyelmedet, sokszorosát nyerheted vele!
Jó kísérletezést kívánok Neked!